...mert nem véletlenül vagyunk homo sapiens

EZEN ELGONDOLKOZOL TÁN!

Cukorkatologatás mesterfokon

A Candy Crush világa, és ami mögötte van

2018. február 22. - gondolkoZoli

candy_crush.jpg

Feleségem teljesen rabja ennek a Candy Crushnak nevezett, cukorkatologatós játéknak. Én már-már függőnek nevezném, és hát ő is látja rajtam, hogy nem örülök neki. Veszélyes dolognak tartom ugyanis a függőségeket. Hogy megértesse velem e játék iránti túlzott affinitását, kanyarított nekem egy "pármondatos" magyarázatot. Íme:

"Lehet, Te csak annyit látsz, hogy én már megint cukorkákat tologatok a telefonon, azaz Candy Crush-t játszom. Elgondolkodtál már azon, mi lehet az oka, hogy ez ilyen fontossá vált? Látom, nem, ezért elmesélek egy-két dolgot, ami a függöny mögött van.

Hogy egy elcsépelt közhellyel indítsak: felgyorsult világban élünk… Tudja ezt mindenki, aki ki akart már szállni a mókuskerékből, hogy minden túl sok körülöttünk: az ingerek, az információk, a munka… Csak az idő kevés… És a figyelem. A megmondók erre azt tanácsolják, lazíts, meditálj, jógázz. Bocsi, nekem nem megy felszólításra a kikapcsolás! Találtam viszont saját megoldást, hiszen mindenkinek mást jelent a kikapcsolódás. Ismerőseim is változatos módokat használnak: van, aki olvas, van, aki hímez (na, jó, ez is én vagyok), van, aki fut, van, aki tévézik – színesek vagyunk, na. Én viszonylag hamar rájöttem, hogy imádom a kockarendezgetést, legyen ennek bármilyen formája is.

A keresztszemes hímzés, a kirakózás, a pixelekből létrehozott képek és montázsok számomra mind ugyanazt jelentik: részletekből összerakni a világot, amíg meg nem látjuk a hatalmas egészet. És akkor helyükre kerülnek a dolgok. Engem megnyugtat a tudat, hogy bár jelen állapotomban sok mindent nem látok vagy nem értek a világból, de ha folytatom, és új élményeket, tapasztalatokat szerzek, és gyarapítom a tudásomat, akkor egyre közelebb jutok ahhoz, hogy megértsem a körülöttünk lévő valóságot.

Közben 40 évesen arra is rájöttem, hogy van egy enyhe rendmániám (ezt nem gondolta volna senki, amikor kamaszként kupi volt a szobánkban, mondván „a zseni átlát a káoszon”), amit a hétköznapokban nehéz kiélni 3 gyerek mellett. De nekem szükségem van rá, hogy lássam, a dolgok a helyükön vannak. Úgyhogy ilyen irányú igényeimet virtuálisan elégítem ki.

Nem mellékesen ez a „hosszú pálya, de különböző feladatokból áll” felépítés nekem bejön. Általában gradiensenkként van felépítve, ezt nagyon fontosnak tartom. Ugyanakkor nem érzem úgy közben, hogy mindig ugyanazt a feladatot kell megoldanom, mert változtatások vannak. Ha csak 5 percre akarom magam kivonni a valóságból, akkor csak egy kihívást csinálok meg (ha sikerül, persze), ha pedig van akár félórám is ilyen hülyeségekre, akkor nagyobb léptékben haladok. Szerencsére senki nem kéri rajtam számon, hogy milyen tempóban megy, haladok, ahogy tudok. Egy időben, amikor még komolyabban „játszottam”, én vezettem a Sodában hónapokig, nem volt kihívóm a környéken (vagyis a beállítások szerint). Ma már ez távolról sincs így, visszacsúsztam a középmezőnybe. És akkor mi van? Semmi, folytatom.

Minden új kihívásnál először fel kell mérni a lehetőségeket és a szabályokat. Ez nem mindig könnyű első pillantásra, mert lehet, hogy van benne egy csapda, ahonnan csak nehézségek árán lehet kiszabadulni. Erre egyre nagyobb az esély, ahogy haladunk a szinteken. Remek lehetőség, hogy az ember kipróbáljon különböző taktikákat. Van, amikor csak „zsigerből” húzogatom az elemeket, és van, amikor megállok, és végiggondolom a taktikát: ha erre tolom a kockát, akkor ez lesz, ha pedig arra, akkor… És melyik út vezet végül a megoldáshoz?

Ha nem jöttél volna rá az eddigiekből, akkor elmondom, hogy ez az élet játéka. Lehet, hogy csak nekem, de én közben meditálok, és stratégiákat gyártok, és kipróbálok különböző módokat, taktikákat. Ugyanúgy, mint a hétköznapokban, amikor például a gyerekek logisztikáját tervezem. Csak itt gyorsabb a hatás. Mint amikor a tudósok az ecetmuslicákkal kísérletezgetnek. Az én tesztalanyaim virtuálisak, mert a lelkem mélyén állatvédő és pacifista is vagyok. Imádom azt, hogy a felvetett problémákkal itt gyorsan eredményre jutok. A valóságban a helyzetek általában elhúzódnak, a döntések eredménye esetenként csak hosszú idő elteltével látszik. Én pedig türelmetlen vagyok, azonnal akarom a tudást és a megoldást. Természetesen ez is egy tanulási folyamat, hogy megértsük, a türelmetlenség nem a bölcsek személyiségjegye. De azért élvezem, hogy a Candy Crush-ban hamar kiderülnek a döntések következményei!

Odáig is eljutottam a nagy gondolkodásban, hogy ez nem csupán az élet játéka, hanem az életeké. Lehet vitatkozni hiten, valláson, természettudományos tényeken és véleményeken, de maradjunk abban, hogy számomra reális a reinkarnáció, a lélekvándorlás, az, hogy a lélek halhatatlan, még ha a test maga nem is. És minden egyes új életnek, amikor új testet kapunk, annak feladata van. Valami okból és célból születünk újjá, és mindig vannak feladatok, amiket meg kell oldanunk és mindig vannak helyzetek, amikben döntésre kell jutnunk. Nahát, mint a Candy Crush-ban! Ahogy lépdelünk előre a szinteken (vagy az életekben), kapunk különböző jutalmakat is a tapasztalatok mellé. Ezekkel viszonylag szabadon rendelkezhetünk – bizonyos keretek között, mint a mesékben is, amikor a szegénylegény választhat három mágikus tárgyat, hogy legyőzhesse a sárkányt. Az analógiám szerint tehát vannak pályák, amik könnyen teljesíthetőek (ismerünk ilyen embereket a környezetünkben, akik könnyedén élik az életüket), de vannak olyanok is, amiknek újra és újra neki kell látni, mert valahol mindig elcsúszik a dolog. Ha valamit nem értünk meg elsőre, akkor folyton előjön, amíg teljes megértésünk nem lesz róla.

Valaki ezt csak szerencsének hívja (jó cukorkákat dobott a gép), de ha nagyobb rálátásod van a játékra (=az életre), akkor látod, hogy te magad vagy a játékmester, te irányítod a dolgokat a döntéseiddel, a tapasztalataiddal. A tapasztalat fontos, sokat segít, hogy a döntéseiddel közelebb kerülj a célhoz. Még ha az csak olyan virtuális is, mint egy játékpálya teljesítése.

Tudom, hogy a Candy Crush kitalálói nagyon profik. Nem véletlenül színes cukorkákra épülnek a játékok – sokan vagyunk így ezzel, hogy vonzódunk a színes, édes dolgokhoz, és megmaradhat az illúziónk, hogy ettől még csak el sem hízunk (bár nem értem, akkor miért mutat a mérleg egyre többet, ha én csak fejben játszom a cukorkákkal). Nem véletlenül tart csak pár percig egy-egy pálya – felgyorsult világunkban általában ennyi ideje van az embereknek, már Proust főművét is csak zanzásítva olvassák a diákok. Nem véletlenül adnak 5 életet ingyen, aztán vagy várakozol, vagy fizetsz, ha folytatni akarod a szinteket – valamiből nekik is meg kell élniük. Nem véletlenül adnak bónuszokat a napi bejelentkezésekért, vagy egy-egy nehezebb szint elérése után – növelik a ragaszkodást, a valahová tartozás érzését, és a jutalomszerzés örömét. Nem véletlenül jelzik a többiek pontszámát, helyezését – tudd, hogy hol a helyed egy közösségben.

És még egymillió dolgot írhatnék, belemehetnék játékelméleti elemzésekbe, és létfilozófiai töprengésekbe – de egyrészt ehhez nem értek, másrészt nem ez volt a célom. Inkább csak meg akartam mutatni, hogy én mit érzek közben. Igen, az előítéletek falait is szeretném lerombolni: ha legközelebb Candy Crush-t játszó embert nézel, nem biztos, hogy ő csak azt a 10 percet szeretné eltölteni, amíg jön a busz. Lehet, hogy fejben közben ő civilizációkat épít és rombol le. Lehet, hogy csak ki akar szakadni a hétköznapi rutinból, de lehet az is, hogy éppen most gondolkodik az élet értelmén. Csak ez kívülről nem feltétlenül látszik.

Minden pálya megoldható. Ha nehezen is, de biztosan van megoldás. Bár egy-egy nagyobb kihívásnál én is emlegetem magamban a fejlesztő anyukáját vagy a gonosz algoritmusokat, de tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy játék. Mint az élet."

A bejegyzés trackback címe:

https://ezenelgondolkozoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr2513690886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2018.02.23. 12:07:19

"Veszélyes dolognak tartom ugyanis a függőségeket."

Első körben szerintem próbálj meg megszabadulni az átkos oxigénfüggésedtől.

Bobby Newmark 2018.02.23. 13:35:03

Amikor a függő próbálja megmagyarázni, hogy a függősége még igazából jó is.

Van egy rakás játéknak nevezett virtuális szimuláció, amiből egy rakás mindent meg lehet tanulni, agymunka, és hasznos. A Candy Crush viszont annyira egysíkú, primitív, agyhalottaknak való egy "játék", hogy azzal maximum az Alzheimert előzöd meg.

Bobby Newmark 2018.02.23. 13:37:54

@midnightcoder2: Mert? Próbáltál belekötni, de csak alátámasztottad, hogy igaza van, veszélyes a függőség, az oxigénfüggőség is az. Elvonási tünetei: halál.

Make Valamit · http://make.blog.hu 2018.02.23. 14:38:25

Nincs ezzel baj, amíg nem költ rá egy fillért se, onnantól viszont mindkettőtöknek kárt okoz a játékszenvedélyével.

Oatmilk 2018.02.23. 17:31:17

Én is játszom vele, reggel a budin. Szerintem semmilyen stratégia nincs benne, random módon jönnek a cukrok, aztán egyszer csak sikerül. Ne sajnáld Anyától azt a napi 10 percet, amikor zombi üzemmódban húzogatja a cukrokat, három gyerek és férj mellett neki is jár ennyi. Azt mégsem mondhatta, hogy agyf.sz ellen kell neki a Candy Crush ;)

midnightcoder2 2018.02.23. 19:23:29

@Bobby Newmark: Ezért kell a postolónak leszoknia róla. Csak az első 10 perc a nehéz.

Manapság már mindenből amit valaki szeret megpróbálnak lelkes emberek függőséget fabrikálni, leginkább persze azért, hogy aztán jó pénzért leszoktathassák őket róla.

Dan da Man 2018.02.24. 00:10:23

Hát igen. Ez tényleg a szánalom a köbön. Nagyszerű elméletet gyártottál a semmiről.

Ja nem! Egyáltalán nem nagyszerű.

De koherens mondatokba van rendezve.. Mondjuk erre a Laposföld hívők is képesek. Osztán mégse lapos a Föld.

Szóval ha már ilyen sok szóban akarsz védeni valamit, akkor játssz egy értelmes játékkal, aminek van tartalma is. Addig ez a kis fogalmazás Coelho Kendikráss című regénye is lehetne.

dr utcai arcos 2018.02.24. 10:04:20

@Oatmilk: egyszer nekem valaki megpróbálta elmagyarázni, hogy ez egy mekkora stratégiai játék. Uh...

midnightcoder2 2018.02.24. 10:24:20

@Dan da Man: Pont annyi értelme van ezzel játszani, mint megnézni egy sportközvetítést.