...mert nem véletlenül vagyunk homo sapiens

EZEN ELGONDOLKOZOL TÁN!

Kezdetek Kezdete

2016. szeptember 12. - gondolkoZoli

ezenelgondolkozoltan112.jpg

Megfordult a fejemben, hogy az első bejegyzésemet valami giccses módon, a kályhától indulva fogom felvezetni, vagyis a Kezdetek Kezdetétől, a Világ teremtésétől, a törzsfejlődésen és a civilizáción át megérkezvén szerény személyemhez, nagy szavakat használva közben, mint „robbanás”, „isteni csoda”, meg aszongya „elektronmikroszkóp”, és olyan régies szavakkal emelném a mű színvonalát, mint „vala” meg „sezlony”, de végiggondolván, oda lyukadtam ki, hogy az eredmény csak egy rakás szóhalmaz lenne, különösebb konklúzió nélkül. Viszont ha nincs konklúzió, akkor min fog az olvasó elgondolkodni? Mi készteti majd arra az olvasót, hogy vitába szálljon a gondolataimmal a saját elképzeléseit használva ellenérvként?

 Igen, kedves olvasó, ki akarlak zökkenteni! Valamilyen kép csak van a te fejedben is a minket körülvevő világról, ami lehet, túl szögletes ahhoz, hogy könnyen fel lehessen borítani, de én megpróbálkozom vele!

 

 Rátérve a nagy, giccses bevezetőre, már az első mondatomnál elakadtam:

 Ez az egész történet egyetlen hatalmas robbanással kezdődött”.

 Na, most itt természetesen az ősrobbanás Nagy Bummjára gondolok, ami sokmilliárd évvel ezelőtt útjára indította ezt a Fizikai Univerzumnak nevezett sikertörténetet, melyet a jelen pillanatig is élvezhetünk olyan izgi mellékszálakkal, mint a modernkori népvándorlás vagy a Barátok közt.

 (Én olyan típusú ember vagyok, aki szeret a dolgok mögé nézni, megkérdőjelezni azokat, butábbnál butábbnak hangzó kérdésekkel bombázni akár a legnyilvánvalóbbnak látszó jelenségeket is, hátha kiderül arról a bizonyos ostromolt dologról más, egyébként nem nyilvánvaló részlet is.)

 Most éppen nem a Barátok közt létjogosultságát szeretném megkérdőjelezni (előbb-utóbb vége lesz, tudom, ha máskor nem is, az Univerzum záróbuliján, a Végső Bummnál, amit én most ünnepélyesen elnevezek Hősrobbanásnak!), inkább a nyitóbulit, illetve annak szervezőit szeretném sarokba szorítani néhány ostoba kérdéssel.

 Kigugliztam, az Univerzum életkora 13,82 milliárd év. Ez 2013-as adat, tehát ez a szám már nem pontos, nehogy valaki emiatt veszítse el a Maradj Talpon döntőjét! De kérdem én: van-e bármi jelentősége, hogy ez a szám 13,82 milliárd vagy 14 milliárd? Érdekli-e egyáltalán azt a földlakót, aki a Barátok közt dramaturgiáján szocializálódik? Bír-e ez az adat bármilyen befolyással is lenni az életünkre? Nekem már az 1 milliárd év is sokkolóan nagy számnak hangzik ahhoz, hogy azt mondjam: „Hűű”, vagy „Aztaaa”! De mindegy, szorozzuk meg tízzel, és adjunk még hozzá pár milliárdot (plusz 3 év), hogy még sokkolóbb, és még felfoghatatlanabb legyen Magdi néni és a rajongói számára!

A Sheldon Cooperhez hasonló tudós figurák (akik visszamenőlegesen szervezik a nyitóbulit) az Univerzum tágulásának sebességét alapul véve számolták ki ezt az életkort, a tágulás irányát meg visszafordítva jutottak arra a következtetésre, hogy az egész Univerzum egyetlen egy pontból indult útjára, amit Ősrobbanásnak neveztek.

Jelenleg ez a legnépszerűbb elmélet. A legelfogadottabb elmélet. És azért fogadják el ezt az elméletet szívesen, mert tudósok mondták. Egy tudós számításokat végez, matematikát használ a következtetéseihez, és a számok sosem hazudnak. Következésképp a tudós sem hazudik.

Hazudhatná-e azt a tudós, hogy az Univerzum 20 milliárd éves? Hát persze! Mondhatna nyugodtan 100 milliárdot is, vagy 48 csilliárdot, mert magának a számnak semmi jelentősége. A jelentőséggel bíró részlet itt az, hogy tudós mondta, és azért mondja, mert kiszámolta. Ha egy tudós mond valamit, akkor az alaposan ki van számolva, ki van vizsgálva, így megkérdőjelezni azt felesleges.

 

Létezik azonban egy másik elmélet is, ami szintén nagyon népszerű. Ez az elmélet így kezdődik:

 „Kezdetben vala a sötétség.”

 Aztán úgy folytatódik, hogy az Úr 6 nap alatt megteremtette a Világot, és a hetedik nap megpihent. (Ezek szerint ezzel magyarázható a hét 7 napja.)

A Biblia szerint a Föld kora 6000 év, szemben a tudósok számításaival, ami 4,5 milliárd. Ez nyilván felébreszt az emberben némi bizonytalanságot, hiszen a tudósnak azért hiszünk vakon, mert kiszámolta, a Bibliának meg azért, mert hát a Szent írást nem illik megkérdőjelezni. Ha kiegyeznének a szemben álló felek mondjuk 1 milliárdban, én is nyugodtabb lennék, de inkább azt szeretném továbbra is hangsúlyozni, hogy a számoknak nincsen semmi jelentősége. Magdi néni sem fogja másképp keverni a rántást, ha kiderülne: „az Univerzum mindössze 38 másodperce létezik.” Azért minden bizonnyal kizökkenne egy pillanatra, hiszen „akkor hol a francban kevertem eddig a rántást?”, de aztán hagyná úgy is az egészet, mert eddig is keverte, és ezután is keverni fogja azt a rántást.

 

Rántás ide vagy oda, kíváncsi fajta az ember, és hát azért csak jó lenne megtudni, hogyan is kezdődött ez az egész.

Most komolyan fogadjuk el, hogy az Univerzum összes anyaga és energiája egy apró lukon át lett betolva valójában a semmiből a semmibe, és mindez tök véletlenül, fizikai törvények puszta egymásra hatásából? Ez túlságosan materialista ahhoz, hogy el tudjam fogadni.

A bibliai verzió meg túl meseszerű. Nem Istennel van problémám, sőt, határozottan teremtés-párti vagyok. Ez az egész, amit ÉLET-nek nevezünk, túlságosan is komplexnek és megtervezettnek tűnik ahhoz, hogy csak úgy, a semmiből, véletlenül jöjjön létre. Kell valamilyen mögöttes, alkotói szándék. De miért kellett 6 nap a világ teremtéséhez? Ja, persze, a Bibliát szimbolikusan kell értelmezni, nem szó szerint. Nos, éppen emiatt a túlzott szimbolikusság miatt érzem ezt a verziót meseszerűnek és mesterkéltnek.

 

Vajon meg fogjuk-e tudni a teljes igazságot? A tudomány fogja megadni a végső választ, vagy a vallás? Lehetséges-e, hogy ez a két – látszólag egymással szembenálló – terület a végső választ illetően egymásba fonódjon, és mindenki számára egységesen elfogadható eredményre jusson?

 

Ha találnánk egy videókamerát, ami a Kezdetek Kezdete óta folyamatosan rögzít (sőt, mondjuk még sokkal korábbról is, hiszen az is egy nagy kérdés, hogy mi volt a Nagy Bumm/Teremtés előtt!), akkor birtokunkban volna a Teljes Igazság. Minden kérdésre meg volna a válasz. Nem volna már mit kutatni, és nem volna már min filozofálgatni. Baj lenne ez? Nem, a baj nem ez. Hanem hogy ez rettenetesen utópisztikus. Lehetetlen. Nem létezhet olyan kamera, ami kibír tizenmilliárd évet…

 

…Hacsak nem szándékosan úgy lenne tervezve, hogy mindent kibírjon, és elpusztíthatatlan legyen!

 

Találtak ilyen videókamerát.

 

Ott van benne a Teljes igazság.

 

És nem csak egy ilyen kamera létezik. Nekem is van egy. És neked is. Úgy hívják: elme. A felvételt pedig így: emlékezet.

 Na, most röhögtél föl!

„Hát hogy lehetne már az Univerzum összes titka az emlékeimben, amikor én csak néhány tíz éves vagyok, és nem 13 milliárd?!”

 Jó kérdés, de én is hadd kérdezzek!

Emlékszel az első szülinapodra? Az emberek többsége nem emlékszik rá, olyan régen volt már az. Én sem emlékszem. Ennek ellenére mindenkinek volt első szülinapja. Talán még fényképes bizonyíték is van rá.

Emlékszel a születésedre? Nagyon valószínű, hogy arra sem. Pedig tagadhatatlan, hogy megszülettél. Emléked is kell, hogy legyen róla, hiszen ott voltál.

Magzati életedről is kell, legyenek emlékeid, hiszen akkor is ott voltál. De emlékszel rá? Nem. Emlék van, csak el van zárva a tudatos felidézésed elől. Úgy mondjuk: elfelejtetted.

 Ezt az elméletet követve a Világ teremtésénél te is ott lehettél, és én is, és mindannyian, csak nem emlékszünk rá.

 Na, ez az elmélet már sokkal de sokkal szimpatikusabb, hiszen ez lehetőséget ad arra, hogy részt kaphassak a világ teremtésében, hogy aktív szereplője lehessek, és nem csak én, hanem mindenki. Így mindannyiunk közös felelőssége az, amit teremtettünk, nem csak Istené, kiváltképp nem az atomoké.

 

Hogy állunk most?

Sikerült kizökkenteni?

A bejegyzés trackback címe:

https://ezenelgondolkozoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr1011693629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gabocka 2016.09.13. 08:36:10

Szia Zoli! Gratulálok a bloghoz , de Te akár könyvet is írhatnál az is elgondolkodtató, per ,vagy, és szórakoztató lenne. Jutott még eszembe sok szebbnél szebb gondolat Magdi anyusról és Barárok köztről amit én személy szerint nem annyira követek záròjel idézőjel sztárok vagy mondjuk celebek hasoncsúszásával és éneklő showműsoraival butítom magam már ha van rá időm . Eszembe ötlött mėg egyéb ismeretterjesztő adások tudományos elmélete arról miszerint az ősember vadászott másnap ugyanitt váltig állították hogy csak dögevő lehetett hiszen hogy is tudna levadászni egy kicsi ember vagy több egy hatalmas mamutot tudományos volt mindkettő ekkor úgy döntöttem na ezek is csak találgatják ennyi erővel én is csinálhatnak műsort tudományosan és lehet inkább az összemberi tudásra hagyarkozni mint ilyeneket nėzni. Na ennyi mert telefonon útálatos pötyögni. Szép napot☺

Sayan 2016.09.28. 11:43:38

Szia Zoli.
Jók az írásaid (visszafelé olvastam el őket, ezzel zártam). Érdekesek a gondolataid. Nekem is járnak hasonló dolgok a fejemben, bár az itt felvetett emlékezet -ig még nem jutottam el, bár már kezdett körvonalazódni. Mi volt a születésem előtt, meg az előtt és miért is nem emlékszem rá. Ha viszont mindez ott van a fejemben, milyen módon lehetne ezt esetleg "bekapcsolni", és hogy túlélném-e azt a pillanatot, ha egyszer csak minden eszembe jutna.. :)

Az élet értelmét tényleg egy cél adhatja meg, illetve a folyamatos célok. Érdekes gondolat, hogy az élet célja az élet maga, de nekem ezzel kapcsolatban egyszerűen hiányérzetem van, amit nem tudok megmagyarázni. Nehéz elfogadni azt, hogy itt vagyok, mert csak, csináljam amit és ahogy akarok. Lényeg hogy nekem jó legyen, és semmi más cél nem lenne..