...mert nem véletlenül vagyunk homo sapiens

EZEN ELGONDOLKOZOL TÁN!

Mit akar az ÉLET?

2016. szeptember 27. - gondolkoZoli

fejlodes.jpg

Aki áldozott már néhány zsömlényi energiát azon kérdés megválaszolására, hogy valójában mi is a létezés célja, az könnyedén rájöhetett a válaszra. Nem szükséges ehhez különösebb tudományos vizsgálódás. Pusztán csak körül kell nézni a világban. Bárki megfigyelheti akár a saját, vagy a körülötte élő emberek, élőlények életét, és egyhamar észre fogja venni, hogy a létezés célja maga a létezés.

Az ÉLET élni akar. De nem csak úgy tessék-lássék akar élni, hanem maximális szándékkal, tűzön-vízen át, minden hátráltató tényező ellenére akar élni. Az a legfőbb motivációja, hogy éljen, és hogy mindent túléljen. Ezt a szándékot éred tetten, amikor egy lebetonozott udvar apró repedésében egy fűszálat látsz kihajtani; amikor a kőszáli kecskék hihetetlen életmódját figyeled a majdhogynem függőleges sziklafalakon; amikor azt hallod, hogy egyes baktériumok évezredekig képesek egyfajta betokozódott állapotban is életben maradni. Valójában te is ennek a szándéknak engedelmeskedsz, amikor betegséged esetén gyógykezelteted magad; amikor munkát vállalsz, hogy a megkeresett pénzt élelemre és lakhatásra költsd; vagy amikor családot alapítasz és gyerekeket nevelsz. Te is túl akarsz élni; a családod, a munkahelyed, a nemzeted is túl akar élni; az emberiség és minden élő szervezet túl akar élni.

Ez az egész gondolat annyira egyszerű és magától értetődő, hogy felmerülhet a kérdés, miért is érdemes ezen a gondolaton mégiscsak elidőzni. Egyrészt azért, mert lehet, hogy csak én gondolom azt, hogy ez a gondolat magától értetődő, és ezzel mindenki tisztában van (lehet, hogy rosszul gondolom). Másrészt azért, mert szeretném, ha jobban átlátnád ennek az egyszerű gondolatnak a jelentőségét, és jobban átéreznéd a túlélésben betöltött szerepedet és felelősségedet.

Minden élő szervezet biztosítani akarja magát a jövőben. Te is. Minden tettünk – közvetve vagy közvetlenül – összefüggésbe hozható ezzel az alapvető szándékkal. Mondjuk idehaza nehéznek találtad a megélhetést, ezért a jobb életkörülmények reményében külföldön kezdtél új életet. Vagyis jobb túlélési esélyeket akarsz biztosítani magadnak és az általad szervezett egységnek (a családodnak), illetve a génjeid és tudásod hordozóinak (a gyerekeidnek). Megtehetnéd-e, hogy minden nehézség ellenére a helyeden maradsz, látván a rossz életkörülményeket, nem vállalsz gyerekeket, és minden gondot és problémát benyelve, nem keresel jobb lehetőségeket? Megtehetnéd. Miért ne tehetnéd meg. És vannak is olyan emberek, akik ezt az életet választják. Ám mégsem ezt a döntést tekintjük normálisnak. A többség a józan ész által vezérelve a fejlődésre szavaz. Az előrelépésre, mert az biztosítja a maximális túlélést.

Az ÉLET mindig is többet akart (és akar még most is). Ha nem így lenne, akkor még mindig zöldszemes ostorosként úszkálnák az őslevesben.

- Helló, Béla! Mit csinálsz ma délután? Nincs kedved lejönni a tengerfenékre? A kvarckristályok növekedését fogjuk bámulni a többiekkel!

- Sanyikám, mennék én, de még fotoszintetizálnom kellene egy csomó vegyületet! Tudod, tegnap este bővült a család.

- Na, ne őrjíts! Hogyan történt? Tudni akarok minden részletről!

- Hát, igazából nem is tudom. Elmentem egy bárba, iszogattam, jól éreztem magam, és egyszer csak megtörtént. Kettéosztódtam. Aztán még egyszer és még egyszer.

- Gratulálok, pajtás! Na, és milyen érzés nagycsaládosnak lenni?

- Nem könnyű erre válaszolni. Egyrészt büszke vagyok rájuk, hiszen mindegyikük kiköpött olyan, mint az apja. Másrészt komoly felelősség is. Képzeld, az egyikük a sejtmagjába (értsd: a fejébe) vette azt a gondolatot, hogy ő ki fog mászni a partra!

- Szentséges ősleves!

- Sőt, nemcsak hogy mászni, de repülni akar!

- ÁÁÁÁÁÁ!

- Meg olyanokat mond, hogy mi, egysejtűek, fogjunk össze, és alkossunk szövetet!

- Micsoda eretnek gondolatok ezek! Látod, Béla, ezért nem fogok én sohasem osztódni! És tudod, mit? Mi ne is találkozzunk többet!

- De…

Szomorú e rögtönzött történet vége, hiszen ezen a ponton Béla magára maradt a problémájával. Két dolgot tehetett ezek után. Az egyik, hogy enged a többségi akaratnak, és szobafogságra ítéli haladó gondolkodású utódját, aki a vaksötét szobában elsatnyul, és lebomlik. De Béla inkább a másik utat választotta, mert ő azt akarta, hogy a leszármazottja boldog életet éljen és kiteljesedjen. És eme döntésének köszönhetjük a törzsfejlődést és a teljes földi civilizációt az összes bizbasszal együtt. Hepiend.

 Mi a lényeg? A fejlődésnek nem lehet gátat szabni. Az ÉLET vágyik a tudásra, hogy a megszerzett tudást felhasználva jobb körülményeket teremthessen saját túléléséhez. És ez igaz az élet egészére ugyanúgy, mint rád, egyénre nézve. Légy tehát nyitott a fejlődésre, a változásra, mert a te túlélésed biztosítja a gyermekeid túlélését, a nemzeted, a fajod túlélését, és összességében minden létező túlélését.

 

Köszönöm, hogy fejlődsz, köszönöm, hogy elolvastad e szösszenetet, és köszönöm, ha követed a blogot!

A bejegyzés trackback címe:

https://ezenelgondolkozoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr2511739863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.