...mert nem véletlenül vagyunk homo sapiens

EZEN ELGONDOLKOZOL TÁN!

Rabszolgaság kontra szabadság a modern időkben

Na, ki gondolja azt, hogy szabad világban él?

2016. október 02. - gondolkoZoli

 modern_rabszolgasag.jpg

Gondolatban térjünk vissza azokba az időkbe, amikor még „divat” volt rabszolgát tartani, rabszolga munkaerőt alkalmazni. Mit gondolsz, az a személy, aki a gyapotmezőkön, bányákban (ki tudja, még hol) a munka fölött görnyedt, tisztában volt önmaga rabszolga voltával? Szerinted tudta-e, hogy ő egy rabszolga, egy szabadságától megfosztott emberi lény? Természetesen tudta, hiszen volt idő, amikor még szabadon élt (boldogan vagy boldogtalanul, ez végülis most a téma szempontjából teljesen mindegy), aztán jött valaki, aki erőszakkal és halállal fenyegetőzve előírta neki, hogy ezentúl mit kell csinálnia. A rabszolgasorba került embernek volt egy képe a szabadságról. Nagyon jól tudta, mi a különbség rabszolgaság és szabadság között. És értelemszerűen vágyott is a szabadságra. Kereste a módját, hogyan „ugorhatna ki”, hogyan szabadulhatna meg a fogva tartóitól. Vágyott és törekedett erre mindaddig, amíg erővel és büntetéssel le nem törték az akaratát, meg nem törték a lelkét, és apátiába süllyesztve el nem vették tőle a reményt, hogy ő valaha is újra szabad ember lesz.

És mit gondolsz arról az emberről, aki rabszolga anyától és rabszolga apától egy rabszolga életbe született bele? Ő mennyire volt tisztában rabszolga voltával? Számára a nélkülözés, a büntetés, a bánat az élet természetes része. Nem tudja, mi az a szabadság, nem tudja mi az, „vágyni a szabadságra”. Szülei reményvesztett mentalitását másolva éli az életét, és lehetőségeit, korlátait látva nem is vár az életétől semmi többet. Némi halvány fogalma azért lehet a szabadságról azon történetek alapján, melyeket még a szülei mesélhettek neki, illetve a fogva tartóik életét látva alakulhatnak ki benne kósza, délibábszerű képek a szabadságról, azonban teljesen tisztában van azzal is, hogy ez az állapot számára teljesen elérhetetlen.

 Azt mondhatnánk, ezek az idők elmúltak. De bárcsak azt mondhatnánk, „ezek az idők elmúltak”! Mert hát mi különbség van az akkori élet, és jelen életünk között? Te vajon tisztában vagy-e saját rabszolga voltoddal? Ha úgy gondolod, nem vagy rabszolga, akkor az azért van, mert rabszolga anya és rabszolga apa gyermeke vagy! Számodra természetes az az élet, amibe beleszülettél, és fogalmad sincs az igazi szabad életről, sőt, tévesen azt feltételezed, ez az igazi szabadság! Nem csak a szüleid, hanem egy egész társadalom reményvesztett mentalitását másolod, amit ráadásul alaposan manipulálnak is a tömegkommunikációs eszközök révén. És mindez annyira természetes és magától értetődő, hogy a kutyának eszébe nem jut azon töprengeni, hogy a modern életünk valójában a régi idők rabszolgatartó társadalmainak aktualizált változata.

 És hogy mi a különbség? A kevesebb nyílt erőszak. Joggal érzed magad szabad embernek, hiszen nem ostoroznak meg úton-útfélen, ha nem végzed el a munkádat, vagy nem szólsz kellő tisztelettel a főúrhoz. Hogy is tehetné ezt meg veled bárki is, hiszen demokráciában élsz, és vannak jogaid! Legalább is az iskolában meg a tévében azt mondják.  Való igaz, hogy nincs korbácsütés, ha nem mész be dolgozni, de büntetés akkor is van. Nem kapsz fizetést. Fáj, ha nem kapsz fizetést? Fáj. Ki is rúghatnak az állásodból. Fáj, ha elveszíted az állásodat? Fáj. Annak ellenére, hogy nincs nyílt erőszak. Mit teszel, hogy elkerüld a büntetést? Minden nap késés nélkül bemész, és elvégzed a munkádat. Önként, és szófogadóan. Oda vagy láncolva a munkádhoz, annak ellenére, hogy fizikailag láncra lennél verve. Beleegyezésed adod, hogy annak a cégnek a rabszolgája leszel (vagy mai szóhasználattal élve: alkalmazottja).

 Tiltakozhatsz, hogy te nem vagy rabszolga, hiszen egy valódi rabszolga nem teheti meg mindazt, amit te most megtehetsz, például nem lakhat ott, ahol akar; nem lehet magántulajdona; nem utazhat külföldre, stb. Valójában mindez csak a korlátok megszabásán múlik. Van, akinek közelebb van a kerítés, amin túl már nem mehet, és van, akinek ugyanez távolabb van. Mint ahogy kevesebb a nyílt erőszak, úgy több a látszólagos szabadság is.

Demokratikus jogod, hogy ott lakj, ahol akarsz. De valóban ott laksz, ahol élni szeretnél? Szerintem ott laksz, ahonnan még könnyen be tudsz járni a munkahelyedre dolgozni. A pórázod hosszát a munkahelyed és lakhelyed közti távolságra állítottad be. Ezt tudod-e térbeli szabadságnak nevezni?

Demokratikus jogod tárgyakat birtokolni. Vehetsz például autót magadnak, amivel nagyobbra tudod nyújtani a munkahely-lakhely közti pórázodat. Eldöntheted-e, hogy milyen autót vegyél? Természetesen eldöntheted! Demokratikus jogod van hozzá. Érdekes azonban, hogy mennyi ember választ ilyenkor olcsó, és öreg autót, új és modern helyett. Nyílván anyagi korlátaik szabják meg, mit választhatnak.

És úgy gondolod, szabad ember vagy, mert oda utazhatsz a világban, ahova akarsz? Tény, hogy nincsenek fizikai korlátaid az utazás terén, ellenben vannak időbeli korlátaid. Akkor utazol, amikor akarsz? Persze, ha a munkahelyeden megadják rá a szabadságot. És addig maradsz, ameddig akarsz? Nem, csak addig, ameddig a szabadságod szól! A „szabadságon lenni” és a „szabadnak lenni” kifejezések jelentése között óriási különbség van.

És ha még ezek után is úgy gondolod, hogy szabad ember vagy, akkor a média tökéletesen végezte a dolgát, hiszen pontosan ez a cél: egy olyan társadalom megteremtése, melynek tagjai önként hajtják a fejüket a hurokba. Nincs szükség erőszakra, hiszen nincsen ellenállás. Az embereknek a média megmondja, mit akarjanak, mire vágyjanak, miért éljenek. Ezért az emberek dolgozni akarnak járni, számlákat és hiteltörlesztő részleteket akarnak fizetni, amivel fenntarthatják rabszolga életüket.

Dolgozz tehát te is sokat, élj egészségtelen életet, szedj sok gyógyszert, és halj meg minél előbb. És ne gondold, hogy kár érted! Új rabszolgát hadrendbe állítani nem nagy feladat. Nézd meg, hányan állnak sorba, hogy átvegyék a munkádat! És persze alkalmazott és vállalkozó között sincs semmi különbség. Ne gondold, hogy van, mert nincs! A vállalkozó a vállalkozása közelében lakik, és egész nyaralása alatt a vállalkozása miatt aggódik, hogy meg legyen még, mire hazaér. Ezért inkább el se utazik.

 A Földön élő 7 milliárd embernek elenyésző része él valódi szabad életet. Ezen emberek egy része tisztességtelenül élvezi a szabadságot, mert az ő szabadságukért a 7 milliárd rabszolga dolgozik meg nap mint nap. Valószínűleg sosem fogsz velük találkozni, és talán jobb is így, mert egy ilyen találkozáskor hiába hivatkoznál demokratikus jogaidra. A szabad emberek másik csoportja tisztességes munka eredményeként élvezi a szabadságot. Ők az igazi követendő példa mindazok számára, akik vágynak a szabad életre. Ha találkozol velük, figyelj oda rájuk, és tanulj tőlük! Nincs más esélyed.

 Persze, élhet valaki boldog életet rabszolgaként is. Elégedett lehet azzal is, amilye van. Nagyon sokan élnek így. A rendszer szempontjából ők az ideális állampolgárok, mivel nincsen velük semmi gond. Nem gondolkodnak, csak teszik a dolgukat, mint a robotok. Mert valójában azok is: a televízió és az oktatás által programozott biorobotok.

És ugyan miért hiányozna bárkinek is olyasmi, amiről semmit sem tud? Az átlagembernek halványlila dunsztja sincs arról, mi is a valódi szabadság! Hát miért hiányozna neki?! De ha egyszer jönne valaki, és szabad emberré tenné, nem vágyna vissza korábbi, „boldog” rabszolgaéletébe. Mert neki már felnyílt a szeme, és látja a különbséget „boldogság” és BOLDOGSÁG között, illetve „szabadság” és SZABADSÁG között.

Ha úgy gondolod, másnak is el kéne ezt olvasnia, kérlek, ajánld tovább, és csatlakozz a blog követőihez. Vagy tégy, amit akarsz. Végülis ki vagyok én, hogy megmondjam, mit csinálj, nem igaz? Szabad ember vagy. Vagy nem?

A bejegyzés trackback címe:

https://ezenelgondolkozoltan.blog.hu/api/trackback/id/tr6711760999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2016.10.03. 20:47:16

Egy alapos elemző írás a szabadságról, korlátokról, szabadságvágyról:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid045

(A legfelső sor a kép tetején, "A szabadság motívuma". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

Ajánlom továbbá a Demokrácia és diktatúra részt is.

FikkFakk 2016.10.03. 21:05:49

Micsoda egy demagog fassag ez.

Annyi kenyszered van a jelen vilagban, hogy ne a kozosseggel tartasd el magad (elmeletileg).

Biza, jarnod kell dolgozni, vagy vallalkozni valamit, kulonben a tobbiek tartanak el. Azok meg erthetoen nem akarnak.

Ezen felul akkor mesz utazni, amikor tudsz es akarsz, oldd meg sajat koltsegvetesbol.

Nem kotelezo dolgozni, de ne ram vagy masra szamits, aki eltart....

integrans 2016.10.05. 01:38:52

@FikkFakk: Minden élőlényt a Föld bolygó tart el eleve és térítésmentesen. Ez az alaphelyzet. És éppen az a dogmatikus demagógia hatás, hogy a több száz éve zajló műszaki fejlődés hasznaiból szúk körök kirekesztenek milliókat és olyan rendszerviszonylatot tartanak fenn, amelyek nem csupán a rabszolgaság jeleit mutatják, hanem minden emberi méltóságot sértően az úgymond feleslegesnek ítélteket egyszerűen a pénzelvonásokkal megöli. - Mi ez, ha nem a fasizmus csalárd emberiség ellenessége.

integrans 2016.10.05. 12:00:47

@FikkFakk: sajnálatos, hogy ezek szerint szöveg felfogási/megértési nehézségeid vannak.

Cathreen Misery 2017.04.03. 21:32:07

A lényeg megvan: sokan mások alárendeltjei és tudod, szerintem van valami abban amit mondasz. :) Én azért is harcolok, hogy idővel olyan munkát végezzek amit akarok, ahol akarok, amilyet akarok és akkor, amikor akarom. Ehhez sajnos még sokat kell küzdenem, de a munka ne rabszolga munka legyen, márpedig manapság a többsége az. Emellett tényleg remekül megkorlátozza az egész rendszer az ember idejét és anyagi hátterét amivel eléri, hogy képzeletbeli kerítést húzzon a másik egyén köré. Amíg élek azon leszek, hogy ezen átlépjek. Akár így, akár úgy, de az a kerítés nagyon nem tetszik. :)
Hasonló a függetlenségről szóló cikkedhez. Abban is van amivel egyet tudok érteni és be kell valljam: Azért szoktam le a dohányról mert zavart a gondolat, hogy függővé tett. Hogy élettelen és jelentéktelen dolog befolyással legyen rám. Nos embereket is igyekszek megválogatni magam körül ekképp, mert volt szerencsém manipulatív személyhez. Nagyon nem akarok senki előtt meghajolni.
A szabadság még messze nem létezik, csak illúzió és álom. De nem lehetetlen álom!