A kétfarkú kutya-jelenségről akarva-akaratlanul is egy 50 évvel ezelőtti jelenség jut eszembe. 1969-ben öt brit tehetség létrehozott egy különös társulatot, mely aztán a Monty Python Repülő Cirkusza néven vált ismertté az egész világon.

Ez a társulat a legkülönfélébb társadalmi helyzeteket figurázta ki, állított görbe tükör elé, és borított mindent a feje tetejére, nem kímélve sem embert sem istent. Sok esetben mutatott tiszteletlenséget vallásokkal, vallási személyiségekkel, vagy más hírességekkel, tudósokkal, művészekkel, politikusokkal, saját történelmi nagyságaikkal szemben is. És ez nemhogy visszavetette, egyenesen éltette a sikerüket. Az emberek kimondottan vevők voltak a társadalmi szituációk ilyesfajta újraértelmezésére.

Mivel jómagam is nagy rajongója vagyok a Monty Pythonnak és az általuk képviselt abszurd humornak, sokat gondolkodtam azon, hogyan is jutott el az emberiség oda, hogy ez a műfaj megszülessen. Hogyan jutottunk el mi, értelemmel felruházott emberi lények odáig, hogy teljesen értelmetlen kuszaságokat viccesnek találjunk, és úgy érezzük, „Igen, ennek az egész őrületnek abszolút helye van az életünkben”? Ahhoz, hogy ezt megérthessük, érdemes megnézni azt a történelmi hátteret, amikor is ez a műfaj megszületett, és ebből aztán reflektálhatunk a kétfarkú kutya-jelenségre is.

A XX. század közepén járunk, az emberiség túl van két világégésen. Zajlik a világ újjáépítése, mind gazdaságilag, mind ideológiailag. A gyárak ontják a háztartások számára a gépeket, az utakat ellepik az autók. Motorizáció és gépesítés minden mennyiségben. Vitathatatlan ütemben fejlődik a világ. A fejlődés maga mindig csodálatot keltő dolog, hisz az emberek örömmel fogadják a pozitív változásokat. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Az igaz ugyan, hogy technikai értelemben óriási a fejlődés (1969-ben még embert is juttattunk a Holdra!), azonban az emberiség spirituális oldalon semmilyen fejlődést nem mutat! Az a tény, hogy két világháborúba is belesodródott az emberiség, óriási kudarc a Föld valamennyi vallása számára, melyek egyike sem volt képes megakadályozni ezt a szörnyűséget. Emberek milliói haltak meg a csatamezőkön, Hitler őrült táboraiban, és az atombombák tüzében. Megannyi értékes ember, megannyi értelmetlen halál. Ez mind felírható vallásaink számára, melyek nem nyújtottak ezer és ezer év óta semmilyen választ számunkra a létezés legfontosabb kérdéseit illetően. Vallásaink ugyan vannak, de sajnálatos módon nem működnek. Történelmünk két világháborúja a bizonyíték a csődjükre. Tehát hiába van most már mindenkinek mosógépe meg saját autója, továbbra sem tudjuk, mi célból vagyunk itt a világon. Az emberek kiábrándultak a vallásokból, mélyen csalódtak bennük, a vallások hitelüket vesztették. Az lett volna a dolguk, hogy működőképes válaszokat adjanak, amiktől a létezés értelmét nyeri. Bebizonyosodott, hogy alkalmatlanok a feladatra. Az emberek feladták, hogy valaha is valódi választ fognak kapni a létezés spirituális kérdéseire (a tudománytól pedig csak materialista válaszok érkeznek), így érthető módon „elszabadult a pokol”, és az emberek maguk kezdtek el elméleteket gyártani. A mottó a következő lehetne: „Mivel nincs a kérdésre válasz, ezért bármilyen válasz maga a válasz”. És ez a megközelítés egyenlő az őrülettel, ahol A egyenlő A-val. Nem kell tehát csodálkozni, hogy hatalomra jutnak olyan figurák, mint Hitler; hogy kitörnek háborúk és világháborúk; hogy megszületik a Monty Python Repülő Cirkusza; vagy hogy az élet értelmeként a 42 is elfogadható válasznak. A 42 egyébként Douglas Adams agyszüleménye, aki a Galaxis útikalauz stopposoknak ötrészes trilógiájában nagyon sokat foglalkozik a létezés nagy kérdéseivel, és a legbolondabb magyarázatokkal áll elő, melyek mindegyike azt bizonyítja, hogy halvány lila gőzünk sincs a témáról, nyugodtan viccelődhetünk hát vele! Szóval mindez rendkívül röhelyes, ugyanakkor rendkívül szomorú is. Az ember alapvetően a jót és az örömtelit keresi, ezért képes a legszörnyűbb sorscsapások után is inkább nevetni, mert tudja, hogy az visz előre, míg a bánat és siránkozás egyenlő a véggel. Tehát én is hiába imádom a Monty Python poénjait, örömmel lemondanék róla, ha az emberiséget érintő végső válaszok már generációk óta a kezünkben volnának! Ha teljes volna a béke a világon, és minden ember szeretné és tisztelné a másikat, akkor örömünkben tudnánk nevetni, nem pedig kínunkban, ahogyan tesszük ezt most a Monty Python Repülő Cirkuszán (még 50 év elteltével is), vagy akár a Kétfarkú Kutyapárt választási ígéretein.

A Kétfarkú Kutyapárt ugyanabból a kiábrándultságból és csalódottságból született, mint anno a Monty Python, jelen esetben azonban a magyar kormány az, amelyben csalódtak az emberek. Ha valóban teljesítene a kormány, valóban dübörögne a gazdaság, valóban működne az oktatás, az egészségügy és sorolhatnánk, akkor ez a társulás sem jött volna létre. Minden magyar állampolgár örömmel támogatná a kormányt, és nem csak az a néhány, aki nem látja a korrupciót, a fiatalok és szakképzettek elvándorlását, a hazugsághadjáratokat, és a kialakuló diktatórikus rendszert. Teljes mértékben megértem, hogy a Kétfarkú Kutyapárt létrejött, és ezzel egyidejűleg el is szomorít, hogy ez a párt létrejött, hiszen ez annak a jele, hogy az emberek már nem hisznek az igazságszolgáltatásban, a politikai ígéretekben, sőt, a teljes cinizmus uralja mozgalmukat, saját maguk/saját magunk szenvedésein vagyunk kénytelenek röhögni. Elképzeltem magamban, ahogy ez az abszurd párt megnyeri a választásokat! Vezető hír lenne a világ valamennyi sajtójában: „A magyarok annyira ostobák, hogy megszavaztak egy olyan pártot, mely ingyen sört és örök életet ígér a választóinak! Magyarország valóban ennyire sötét hely lenne?!”

Mi magyarok valóban ilyen ostobák lennénk? Ellenkezőleg. A magyarok intelligenciában és szellemi tőkében a világ élvonalában vannak. Igaz, persze, hogy itt is élnek Sorosozással, migráncsozással megtéveszthető tömegek; mindenmindegy-apatikus, mélyszegénységben élő, egy fej káposztával megvehető népcsoportok, de igen nagy számban vannak szerencsére tisztán látó, értelmes emberi lények is, akik ha a Kétfarkú Kutyára szavaznak, egészen biztosan nem az örök élet és ingyen sör miatt teszik majd ezt, és abban is teljesen biztos vagyok, hogy a párt esetleges hatalomra kerülése esetén senki sem fogja számon kérni rajtuk az örök életet. Bőven elég, ha csak szimplán rendet és békét teremtenek az országban, annak ellenére is, hogy ilyesmit nem ígértek senkinek.