Szereti valaki, ha hülyének nézik? Ugyan, ki szeretné. Már hülye maga a kérdés is. Szeretjük - nem szeretjük, ebben élünk. Hülyének néznek minket. Van, aki tudja, van, aki nem tudja, és van, aki sosem fogja elhinni, hogy ő bizony palira van véve. Nem is kicsit, nagyon. A kár ugyanis, amit okoznak nekünk, olyan nagy, hogy pénzben talán nem is lehetne kifejezni, vagy ha mégis, nem is volna értelme számokkal bíbelődni. Többről és másról van szó, mint puszta anyagi kárról. Életekről van szó.

Ami a világban zajlik, az a bújócskához lenne hasonlatos. A bújócska egy izgalmas játék, annak is, aki búj („Hova is bújhatnék, ahol nem találnak meg?”), és annak is, aki keres („Meg kell találnom, ha törik, ha szakad!”). És akkor igazán jó móka minden játék, ha tisztességesen játsszák.

De bújócskázzunk úgy, ahogy velünk játsszák az élet játékát. Mondjuk, hogy én bújok, ti pedig keressetek meg! És amíg ti tisztességesen számoltok, én tisztességtelenül elhagyom a játszóteret és hazamegyek. Ti nekiálltok keresni, felforgatjátok az egész játszóteret, mégsem találtok sehol. „A mindenit! Ez a srác aztán jól elbújt!” – gondolhatjátok. Aztán tovább kerestek, újra és újra felforgatjátok a játszóteret. Nem találtok sehol, de nem adjátok fel. Természetesen azt feltételezitek rólam, hogy én is tisztességesen játszom a játékot, ezért eszetekbe sem jut ott keresni, ahol vagyok – otthon. Palira vettelek titeket, és hogy tovább játsszam a saját játékomat, még fel is hívhatlak titeket telefonon, hogy „Na, mi van már? Miért nem találtok? Hát itt vagyok én is a játszótéren!”. És ez így megy addig, amíg le nem lepleződöm, vagy én fel nem adom magam. Mindkét esetben várhatóan nagyon csúnyán néznétek rám.

Lássuk, hogyan néz ki ez a játék a nagyvilágban! Valaki kitenyészt egy halálos vírust, és elterjeszti a világban. A vírus elkezdi szedni az áldozatait, és világszerte nagy felfordulást okoz a gyógyíthatatlanságával. Ez bizony az egész emberiséget érintő, megoldásra váró probléma. Elkezdődik a kutatás és a kísérletezgetés, ami folyhat akár az idők végezetéig, rengeteg munkát adva ezzel tudósok ezreinek, és lehet rá költeni számolatlanul sok pénzt. Keresünk valamit, amiről úgy tudjuk, hogy még nem létezik (már hogyne létezne rá gyógymód, ott van annál, aki kitenyésztette!), és hagyják is, hogy keressük, (csak éppen azt nem hagyják, hogy meg is találjuk). Mivel tisztességes emberek vagyunk, nem feltételezzük azt, hogy a bolondját járatják velünk, vagy hogy csak arra kíváncsiak mások, mennyire vagyunk leleményesek és intelligensek, megtaláljuk-e a gyógymódot, mert ahhoz ez eléggé morbid és hülye játék. Ez valójában emberiség ellen elkövetett bűncselekmény. Szóval kereshetjük gyógyíthatatlan betegségeink gyógymódjait, de e mellett jobban tennénk, ha a bűnösöket is keresnénk, mert nagy valószínűséggel megtalálnánk náluk a megoldást is.

Mit keres még az emberiség, amivel szintén az orrunknál fogva vezetnek minket? Dollármilliárdokba kerülő kutatási programokkal és műszerekkel fürkésszük az eget, csakhogy a legapróbb nyomát is felfedezzük a Földön kívüli élet nyomainak! A (hivatalos) tudomány álláspontja szerint nincs élet a Földön kívül. Bármilyen észlelés is történt, ami ennek ellenkezőjére utal, mind ezidáig nem sikerült minden kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy mégis volna odakint élet. Mármint hivatalosan nincs ilyen bizonyíték. És mivel még mindig nincs hivatalosan ilyen bizonyíték, ezért hagyjuk csak reménykedő csillagászainkat, hadd nézegessék a műszereiket, forgassák a méregdrága antennáikat, hátha észlelnek valami rezdülést valamelyik monitoron, és higyjék csak azt, hogy elsőként vehetik fel a kapcsolatot Földön túli intelligens létformákkal. Szegényekkel csak a bolondját járatják, ha igaz az a hír (természetesen sose fogjuk megtudni, mert erről hivatalos bejelentés sosem lesz), hogy a keresett intelligens idegen létformák már régóta itt vannak a Földön, és az amerikai kormány együtt is működik velük. Mit gondolhat munkája értékéről az a csillagász, aki figyelemmel kísér a világban fellelhető minden ufóhírt? „Van értelme jeleket keresnem a végtelen űrben idegen civilizációk után kutatva, amikor ezen civilizációk képviselői itt járnak közöttünk? Van értelme az univerzum titkait kutatni, amikor ezen fejlett létformák nyilván többet tudnak már az univerzumról, mint mi? Engem most tényleg hülyének néznek?”

A kérdés az, hogy valóban újra fel kell találnunk a spanyolviaszt csak azért, mert egyesek a bolondját járatják velünk? Ez olyan, mintha az iskolában a tanár nem is tanítana semmit, minden gyereknek magának kellene rájönnie, melyik betű micsoda, és hogyan is működik a matematika világa. Ez a „módszer” évekkel vetné vissza a gyerekek fejlődését. És ami a világban zajlik, hát, az évszázadokkal vagy évezredekkel veti vissza az emberiség fejlődését. Kinek mi az érdeke, ugye.