Az ember nyugodt, békés életre vágyik. Emberek sokasága élte le úgy az életét, hogy a végére érve elmondhatta: „Gyönyörű életem volt!”
Megszületett egy kisvárosban egymást szerető és támogató szülők gyermekeként, aztán óvodába, iskolába járt, jól tanult, és remek kapcsolatot ápolt mind a tanáraival, mind a kortársaival. Amikor felnőtt, a kitanult szakmájában elhelyezkedett, és boldogan élte le a munkás éveit. Közben ő is gyermekeket nevelt, kirándulni, szórakozni, nyaralni járt a családdal. Aztán valamikor a boldog nyugdíjas éveiben utolérte őt a halál. Nem ellenkezett. Egyetértett vele, hogy ideje menni, végülis mindent megkapott már az élettől, amire csak vágyott.
Mindenki ilyen életre vágyik.
Mindenkinek ilyen élet jár.