1 éve már a múlté a Vissza a jövőbe II. 2015-ös jövőképe. Szerintem nincs egyetlen valamirevaló Vissza a jövőbe rajongó sem, aki ne követte volna nyomon a második részben bemutatott jövőt, mármint azt, hogy mi valósult meg belőle, és mi nem. A filmbéli 2015 egy nagyon izgalmas fantáziavilág, csupa attraktív elgondolással, és mivel a megalkotóinak a szórakoztatás volt a filmmel a céljuk, bőségesen operáltak a túlzás eszközével is. Ide – a vicces túlzások közé – sorolhatnánk például a dupla nyakkendőt, az antigravitációs eszközöket vagy éppen a Cápa című film tizenkilencedik részét. Azokban az időkben, amikor a film készült, a Cápa filmek nagyon népszerűek voltak, így joggal gondolták a jövőkép megálmodói, hogy a következő 30 év sem fog elmúlni Cápa filmek nélkül. Így gondolták-e vagy sem, poénnak jó volt. Lökött egy jövőt alkottak, de valóban olyan lökött ez a világkép a megvalósult jövőhöz képest? Mindenki nagy-nagy örömére megírtam a Vissza a jövőbe II. realista változatát! Tá-dám!

Dátum: 1985. Helyszín: Hill Walley, egy átlag amerikai porfészek. Ja, szombat van. Marty épp Jenniferrel smúzol a vadiúj Toyota Tacuma előtt, közben koituszról fantáziálnak (nem, nem, dehogy, csak az én fantáziám ilyen mocskos!), ám váratlanul egy 5-ös erősségű hurrikán csap le az utcára, szélviharral fútt szeméttel és villámcsapással kísérve. Az egész időjárási jelenség csak két másodpercig tart, és igen látványosan ér véget: egy autó csapódik bele a ház elé kirakott kukákba. Ezen nem kell meglepődni, ez teljesen megszokott látvány hurrikánok idején. Marty még nem tudja – de mi már igen J –, hogy a doki 2015-ben járt, ahol túl sok energiaitalt fogyasztott. Kipattan a kocsiból, és koffeintől felrobbant pupillákkal zsizsegi körbe a párost. Tetőtől talpig feketébe van öltözve, drámai hatású, földig érő kabáttal, mégpedig azért, mert beült néhány hipszter kocka közé egy kultfilm-fesztiválra, ahol megnézte a Mátrixot, és a film – doki tudós ember lévén – nagy hatással volt rá.

- Marty – rázta meg a tinédzsert a doki – Velem kell jönnöd a jövőbe!

- Hogy hová? A jövőbe? – Marty hezitál – Jaj, doki, hát azt most nem lehet! Tudja, itt van Jennifer, itt a vadiúj Toyotám, ’85-ös évjárat, import autó, japán minőség, nem holmi hazai nagyvas. Süt a nap, hétvége van, áll a bré… Tudja, hogy van az.

- Marty, én megértem a kamaszkori vágyaidat, de ne felejtsd el, hogy ez egy időgép! – A doki felnyitja Mr. Fusion kupakját, és jövőből hozott Red Bullos palackokat kezd dobálni bele. – Most beülünk az autóba, elmegyünk 2015-be, elintézzük a dolgunkat, és a következő pillanatban már itthon is leszünk, mintha el sem mentünk volna. Érted már, Marty? Gondolkozzál több dimenzióban!

- Rendben, doki, de a bré az most áll, ebben a dimenzióban! Mire visszajövünk, már fáradt leszek! Gondolkodhatna maga is több dimenzióban! A jövő az megvár, nem? Harminc év az nagy idő. Bármi is van 2015-ben ma, az holnap is ugyanott lesz!

- Az lehet, Marty, de én tele vagyok cukorral meg koffeinnel, és pörgök, mint az állat! Lábamban a boogie, a techno, az electro swing meg az LMFAO-s csoszogás! Nem tudok várni! Nekem mehetnékem van!

- Na jó, doki, most akkor hallgatom. Árulja el, mi a fene történik a jövőben, ami miatt oda kell menni? - Marty hátrapillant Jenniferre, aki kivonult a bolond férfiak ostoba társalgásából, és inkább a körmeit nézegeti. - Talán seggfejek leszünk, vagy mi?

- Nem, veletek minden rendben van!

- Megesküszik rá?

- Hát, persze! Miért hazudnék?

- Talán mert a jövőben találkozott E.T.-vel, és a földönkívüliek kimosták az agyát.

- Ugyan már, Marty! A gyerekeitek! Velük vannak gondok!

- A gyerekeink?! Úgy érti, Jenniferé és az enyém? Vannak gyerekeink?!

- Majd mindent szépen elmondok, amiről tudni kell! Pattanj be a kocsiba! Induljunk azonnal! Ja, és hozzad Jennifert is!

- Jennifert?! Mi a fenének? Hát nem maga mondta, hogy csak megyünk és jövünk? Tudja, több dimenzió.

- Meglátta az időgépet! Nem hagyhatjuk itt ezzel az információval!

- Miféle információval?! Jennifer ide se bagózik! És különben is, mit láthatott? Egy autót, aminek fura csövek vannak az oldalán, meg rácsos kémény a hátulján! Ki a fene jutna ennyiből arra a következtetésre, hogy EZ EGY IDŐGÉP?

- Ööö, oké, Marty, megfogtál! Akkor vigyük el azért, hogy lássuk, igazolja-e azon tudományos feltételezésemet, hogy „a nők mindig csak bajt okoznak”!

- Oké, doki. Maga a doki. Gyere, Jennifer! Elmegyünk most a dokival valahova!

Mindannyian beszállnak az autóba. A doki ahelyett, hogy ráfordítaná a slusszkulcsot, csak megnyom egy START feliratú gombot a műszerfalon. Nem történik semmi. A doki ezen nem lepődik meg, mert tényleg nem kell semmi olyannak történnie, amit Marty elvárt volna.

- Mire jó ez a START gomb, doki? – érdeklődik a fiú, majd hirtelen felcsillan a szeme. – Maga kis huncut! Csak nem űrrakétát csinált a Deloreanből? Mondja lécci azt, hogy a jövőben már rakétákkal közlekedünk! Lécci! Lécci! Mondja, hogy az autók már olyanok, mint az űrrepülők, és a Holdra járunk hétvégi kiruccanásra, nem a szomszéd halastóhoz! De ha a START gombnak az a dolga, hogy begyújtsa a rakétákat a kilövéshez, akkor ez piszkosul besült.

- Semmi ilyesmiről nincsen szó, Marty! Ezzel a gombbal csak beindítottam a motort.

- A motort? Hát, ez nagy csalódás. De nem indult el, mert nem hallok motorzajt.

- Persze, hogy nem. Átalakítattam elektromos autóvá. A villanymotor teljesen hangtalan.

- Elektromos autóvá??? – Marty hangosan felröhög. – Doki, maga golfkocsit csinált a Deloeranből? Ezt nem hiszem el! Miért nem inkább űrhajót? Nem tudom elhinni, hogy 30 év múlva a golfkocsi lesz a technika csúcsa!

- Marty – szól nyugtatóan a fiúhoz a doki. – Hidd el nekem, hogy ilyen „golfkocsiban” még nem ültél. Kapaszkodj erősen Jenniferbe, mert három másodperc múlva már 88 mérföld per órával száguldunk! És akkor tudod, mi történik, ugye?

Dátum: 2015. Helyszín: útban Hill Walley belvárosa felé. Esik. Azért, mert dramaturgiailag drámai hatású, és mert a jövőben is lehet szar idő.

- Na, mit szólsz, - kérdi a doki a fiútól. – Jó kis „golfkocsi”, nem? 3 másodperc alatt megtett 30 évet. Ezt csináljátok utánam, BMW X5-ösök, meg Porsche Panamérák! Egyébként elárulom neked, Marty, hogy baromi drága volt az átalakítás. Az elektromos meghajtás még 2015-ben sem általánosan elterjedt dolog. Még mindig, azaz 30 év elteltével is belső égésű motorokat használ az emberiség, és csak elenyésző számban futnak az utakon úgynevezett hibridek, ami e két meghajtás kombinált változatát jelenti.

- Nos, ez még meg sem fordult eddig a fiatal fejemben, de most elgondolkodtatott, doki. Komolyan ilyen sok kőolaj van a földben, hogy még 30 év múlva is bőségesen van belőle? De előbb-utóbb akkor is el fog fogyni, nem? És akkor kénytelen lesz az emberiség radikális változtatásokat végbevinni ezen a téren.

- Igen, Marty, de amíg van a kőolajban üzlet, addig lehet vele sanyargatni az emberiséget. Aztán, majd ha elfogyott, találnak más olyan üzemanyagot, amivel újra láncra lehet verni az egész bolygót. Ez sajnos az emberi gyarlóságról szól. Látod, ezért döntöttem én az elektromos hajtás mellett, mert az akkumulátorok megújuló forrásból is feltölthetőek. A Nap mindenkinek ingyen süt, a szél mindenkinek ingyen fúj. Legalábbis amíg el nem jön egy olyan barbár világ, amikor még ezeket is megadóztatják. Ilyen messzire még én sem merészkedtem a jövőben, de nagyon remélem, hogy nem is lesz ilyen jövő. Csakhogy tudd, az autózás hőskorában a villany- és a belső égésű motorok fejlesztése egymással párhuzamosan zajlott. Már akkor kiváló teljesítményű villanymotorok voltak, jobbak és erősebbek, mint belső égésű társaik. Aztán jött egy pillanat, amikor valakik úgy döntöttek, hogy a belső égésű motorok fejlesztését kell támogatni, épp a fent említett, benne rejlő hosszú távú üzleti lehetőség és az emberiség pórázon tartásának lehetősége miatt. A villanymotor pedig furcsamód megszűnt gépjármű meghajtási alternatíva lenni. A XX. század legvégén kezdtek újra hozzányúlni a témához, és majdhogynem a nulláról jutottak el arra a szintre, ami ezen a téren 2015-ben elérhető.

- Tudja, doki, ahogy így hallgattam, egy új életcél fogalmazódott meg bennem. Arra szeretném használni az időgépet, hogy a múltba visszautazva egyengessem az emberiség fejlődésének jó irányba történő haladását. Én nem akarok olyan világban élni, ahol nagy tömegek szenvedésein egyesek meggazdagodnak, és ahogy ön mondta, pórázon tartják az emberiséget! Ehhez szerintem senkinek nincs joga. Most viszont van egy olyan eszköz a kezünkben, amivel változtathatunk ezen! Mit szól hozzá, doki?

- Bármilyen nemes is a cél, amit felvázoltál, sajnos nem támogathatlak benne! Nem avatkozhatunk bele a történelembe, mert annak súlyos következményei lehetnek a jövőben, és ezt értsd úgy, hogy a mi egyéni jövőnkben is! Ha megváltoztatjuk a múltat, azzal együtt változik a mi múltunk is, és lehet, hogy olyan irányban változik például, hogy mi meg sem születünk! Érted már, Marty?

- Ja, asszem, értem, doki. Ez az időutazás nehéz ügy.

- Én azt mondanám, veszélyes! Nagyon veszélyes! Emlékezz csak, mennyit dolgoztunk 1955-ben azon, hogy a szüleidet újra összehozzuk, csak azért, hogy a te jövőbeni megszületésedet biztosítsuk!

- Úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna.

- Azért, mert tegnap volt. Legalább is a saját realitásodat tekintve. Az a helyzet, hogy amikor nekikezdtem az időgép megépítésének, én magam sem gondoltam bele, micsoda veszélyeket is fog magában hordozni az időutazás. Mondok neked még egy példát, ami ezt támasztja alá. 2015-ös tartózkodásom idején elvégeztem egy kis kutatást az elmúlt 30 év történéseiről, és nem fogod kitalálni, mire bukkantam! A kétezres évek vége felé egyfajta pánik kezdett eluralkodni a bolygón, vagy legalább is a bolygó média által befolyásolt, fejlett országaiban, mert gondolom fekete Afrikában ugyanúgy nőtt az elefántfű, mint korábban. A pánikot egy ősi maja naptár okozta, ami 2012. december 21-én véget ér. Senki nem tudta, mi lehet a magyarázat erre, miért ér véget a maja időszámítás ezen a napon, de elméletek azért születtek. Az egyik ilyen elmélet szerint ezen a napon fog véget érni a világ, és mivel a média szereti a világvége jóslatokat, hamar el is terjedt a hír a világban. Az emberek meg rákaptak, és készültek a világvégére!

- Na, és volt világvége?

- Marty! 2015-ben vagyunk! Természetesen nem volt világvége. Az a nap is úgy telt el, mint bármelyik másik. Csak arra akartam ezzel a történettel utalni, hogy a jövőbe utazni rendkívül veszélyes! Nem tudhatjuk előre, mibe csöppenünk. Hiszen ha a példánál maradunk, és 2012-ben valóban megtörténik a világvége, akkor 2015-ben dr. Emmett Brown óriási lukra fut! És volt dr. Brown, nincs dr. Brown. Érted, ugye? A jövőt nem ismerjük úgy, mint a múltat. Nincs róla leírás, hogy mikor, hol, mi történik. Belefuthatunk például egy háborúba, vagy egy tornádóba, egy jégkorszakba, egy meteor záporba, bármilyen kiszámíthatatlan kataklizmába. De az is lehet, hogy az út, amin elindulunk a jelenben, már nem létezik a jövőben, mert a területet teljesen átépítették, és a jövőbe érkezve egyszer csak egy hatalmas domb legalján találjuk magunkat, vagy egy betonfal közepén.

- Értem, doki. Ez valóban nagyon komolyan hangzik.

- Há-háj! Szörnyű belegondolnom, mekkora felelőtlenség volt a részemről csak úgy előre ugrani az időben 30 évet! Meg is semmisülhettem volna! De nem kell aggódnod, Marty, most már biztonságban vagyunk. Alaposan feltérképeztem ezt a 30 évet, és azt kell, mondjam, óriási változások történtek. Bizonyos területeken, mert azért vannak területek, amik nem sok fejlődést mutatnak…Áááá! Hogy az a…!

A dokit hirtelen manőverre készteti egy szabálytalanul előző, dudáló teherautó. A váratlan incidensre még a körmei nézegetésébe feledkezett Jennifer is felkapja a fejét.

- Mi volt ez, doki? – kérdi megrémülten Marty.

- Ha jól láttam, egy „Tesco, házhoz jön a bevásárlás” futár. Látod, ez is egy olyan dolog, ami óriásit változott a jövőben. Az emberek mindent akarnak, méghozzá gyorsan és kényelmesen. Ez ugyanígy van mondjuk a mi jelenünkben is, de a jövőben ez az igény hatványozódott. Az emberek már nem mennek el a boltba az áruért, hanem megrendelik az interneten, és házhoz szállíttatják azokat. Gyors és kényelmes. Egyszerűen zseniális!

- Nem értem, doki. Mi a fene az az internet???

- Én meg az egészből nem értek semmit! – csattan fel Jennifer. – Miért beszél dr. Brown a jövőről úgy, mintha az már el is múlt volna?

- Hát, Jennifer – kezd bele óvatosan Marty – azért, mert most mi tulajdonképpen a jövőben vagyunk.

- A jövőben?

- Igen, 2015-ben. Ez az autó, amiben ülünk, valójában egy időgép.

- Egy időgép? Ez az autó egy időgép?

- Igen, édesem. Fura csövek vannak az oldalán, meg rácsos kémény a hátulján. Hát nem így kellene kinéznie egy időgéppé alakított autónak?

- Én erre sosem gondoltam volna. Én azt hittem, ez a vándorcirkusz megafonos felvezető autója. De ez most tényleg a jövő? Komolyan azt mondjátok, hogy ez a jövő? Juj, ez annyira izgalmas! Mindent tudni akarok! Mondja, dr. Brown, milyen a 2015-ös fürdőruha divat? És a körömlakkok közül mi számít most menőnek? A ciklámen, vagy a neon zöld? Ja, és azt is feltétlenül tudni akarom, hogy Madonna adott-e még ki lemezt a „Like a virgin” után, vagy egyslágeres énekesként eltűnt a süllyesztőbe?

A doki szigorú pillantást vet Jenniferre, majd egy hirtelen mozdulattal lefejeli a lányt, pont úgy, ahogy azt számos Steven Seagal-filmben látta.

- Te jó ég, doki – csattan fel Marty – Ezt meg miért csinálta?!

- Meg kellett tennem, Marty! Túl sokat akart megtudni a jövőről!

- De hát csak a körömlakkokról kérdezte, meg efféle csacsiságokról!!!

- Ne aggódj miatta! Rendbe fog jönni!

- Jó, jó! De miért pont így kábította el?

- Bocs, Marty, de épp nem volt nálam az álomkeltő alfaritmus generátorom! Sajnos se én, se jövőbeni tudós társaim nem találtak még fel ilyesmit. Viszont, azt kell mondanom: áááááá!

- Mi az, doki? Mi történt már megint???

Doki a fejét fogja.

- Sir Isaac Newton nevére, ez kurvára fáj!!! Hát, persze! Hatás-ellenhatás törvénye! Marty, kérlek, nyúlj be a kesztyűtartóba! Sürgősen be kell vennem egy Algoflex Rapidot! Most nem érek rá a fájdalomra!

- Mi az a „rapid”? Valami gyógyító csodaszer?

- Á, dehogy! Csak egy egyszerű fájdalomcsillapító, ami gyorsan hat. Ne gondold azt, kérlek, hogy az egészségügyben forradalmi változások történtek volna ezalatt a 30 év alatt, mert akkor megint csak csalódni fogsz. Csodaszerek továbbra sincsenek, gyógyíthatatlan betegségek pedig továbbra is vannak. Az egyetlen, ami változott, az a sebesség. A huszonegyedik század emberének gyors, egyszerű és kényelmes megoldásokra van szüksége, és a felgyorsult világ igyekszik is kielégíteni ezt az igényt. Ezek a megoldások azonban csak rövidtávon működnek, így a probléma maga hosszútávon továbbra is megmarad. Mégpedig azért, mert az érdekek így kívánják. A betegség sokkal nagyobb üzlet, mint az egészség. Ha mindenki meggyógyul, akkor kinek adnak el a gyógyszergyárak gyógyszereket? Érted már, Marty?

- Sajnos igen. És nem tetszik a jövő.

- Nagyon sajnálom, hogy lelomboztalak, de hát ez az igazság. Történtek azonban roppant érdekes változások is, amik majd felvidítanak. Majd meglátod!

Megérkezvén a helyszínre egy mellékutcában leparkolnak, majd mindketten kiugranak az autóból.

- De jó, hogy ezt mondja, doki, mert szeretném is meglátni! Alaposan körül akarok nézni a jövőben!

- Jaj-jaj-jaj! Marty, azt nem lehet! – ugrik a fiúnak a doki. – Nem jó az, ha túl sokat tudunk a jövőről!

- Furcsa, hogy ezt mondja, mert eddig mást sem csinált, csak a jövőről beszélt. Hát baj az, ha a saját szememmel is szeretnék kicsit jobban körülnézni?

- Tényleg túl sokat beszéltem. Egyfolytában jár a szám! – ostorozza magát a doki, közben benyúl az autóba, és kivesz az ülése mögül egy hengeres tárgyat. – Mindennek ez az oka!

- Nem ezt dobálta bele Mr. Fusion tankjába? Mi ez valójában?

- Energiaital! A Red Bull szárnyakat ad! Cukor, koffein, taurin. Ettől pörgök úgy, mint a szalagos magnó!

- Doki, ne vegye sértésnek, de maga alapból is elég flúgos. Nem kellene akkor pluszban még ilyesmit is innia! – Marty nézegeti a kis fémkannát. – Szárnyakat ad? Mégsem repült tőle a Delorean.

- Á, ez csak egy ócska reklámszöveg! Viszont ez is a felgyorsult világ rövidtávú megoldást nyújtó terméke. Energizálja a testedet, hogy még bírjad egy darabig a hajtást a napi mókuskerékben, aztán...

A doki hirtelen elnémul, és bambán néz maga elé.

- Hahó, doki! Aztán mi? – kérdi Marty.

- Mi?... Hogy mi?... Hol is tartottam?

- Az energiaital!

- Igen, az energiaital óriási üzlet az egész világon! Be is dobok egyet! Te is kérsz, Marty?

- Kösz, inkább nem. És szerintem magának sem kellene annyit… na, mindegy.

- Koncentráljunk a küldetésünkre! Gyere, segíts kivenni Jennifert a kocsiból!

Kiveszik a lányt, és lefektetik a szelektív hulladékgyűjtő konténerek között néhány zsák PET palackra. A doki visszatér az autóhoz, kivesz belőle egy sporttáskát, és elkezdi kipakolni a tartalmát.

- Vedd ezt fel!

A doki egy rózsaszín, Helló Kittys krox papucsot ad Martynak.

- Ez rettenetes! Miért kell ezt fölvennem?

- Mert a fiad is ezt hordja.

- Na, ne! Ez komoly?! És én, mint az apja, ezt megengedem neki? Ha ez így van, akkor vagy nagyon agyament a divat a jövőben, vagy mégiscsak egy seggfej lettem!

- Vedd fel ezt a kapucnis pulcsit is! A nadrágoddal nincsen baj, a farmer örök divat. Csak néhány vágást és szakadást kell eszközölni rajta! – térd alatt bevágja és megtépi kicsit a nadrágot. - Na, így jó lesz!

- Ennyi? Úgy érti ennyi a 2015-ös tinidivat? Semmi beszélő köntös, vagy önmagát befűző robotcipő?

- Mire volna az jó? A pulcsi legyen meleg, cipőt bekötni meg az óvodások is tudnak. Mi szükség volna ilyesmit robotizálni?

- Hát… nem is tudom. Csak úgy gondoltam. Mert az olyan sci-fi-s.

- Egyáltalán nem életszerű, és ha létezne is ilyesmi, az olyan drága lenne, hogy a magad fajta lecsúszott egzisztencia biztosan nem engedhetné meg magának.

Lecsúszott egzisztencia??? Az a seggfej-egzisztencia.

- Tessék, fogd meg ezeket a holmikat! Kávé az egyik kezedbe, cigi a másikba, energiaital a harmadikba, mobil a negyedikbe…

- Állj, állj, állj! Doki! Hogy fogjam meg ezeket?! Nekem csak két kezem van!

- A mai fiataloknak nem okoz gondot, mint ahogy a fiadnak sem.

- Ezek szerint egy négykarú, mutáns gyereket nevelek. És az komoly, hogy a fiam kávézik, issza ezt az energiaitalnak nevezett agymosó foslét, és még dohányzik is? És én ezt mind megengedem neki? Egyre nagyobb a gyanúm, hogy egy pancser seggfej vagyok a jövőben!

- Most inkább a küldetésre koncentráljunk! Rendben, Marty?

- Oké, oké, de azért ezt nehezen nyelem le. És mondja, doki, ez micsoda? Olyan, mint egy tábla csokoládé.

- Ja, az a mobiltelefon. Flancosabb nevén: okostelefon. Emlékszel, hogy neveztem 1955-ben a videokamerádat?

- Valójában a maga videókamerája.

- Hordozható tévéstúdió, így neveztem. Nos, ez az aprócska műszaki csoda megváltoztatta az egész világot. Ez a készülék nem csak telefon, hanem videó kamera, fényképezőgép, rádió, televízió, walkman, térkép, játék, könyvtár, és még ki tudja, mi minden más egyben. Számtalan olyan lehetőséget rejt magában, amit én magam sem bírok felfogni, de a lényeg, hogy tulajdonképpen ezzel az egyetlen eszközzel képes vagy az egész világot a zsebedbe dugni. Felhívhatod az ismerőseidet, levelet írhatsz nekik, fényképet, videó felvételt küldhetsz nekik, mégpedig abban a pillanatban, ahogy a felvételt elkészítetted, és ők abban a pillanatban válaszolni is tudnak rá. Na, erről beszéltem én, amikor azt mondtam, hogy felgyorsult a világ! Ez a kommunikáció forradalma! Hát nem zseniális?!

- Ez tényleg döbbenetes! És mégis hogyan lehetséges ez? Nem értem!

- Az internet teszi mindezt lehetővé! A világháló! Egy virtuális kapcsolat, ami mindent összeköt mindennel, mindenkit összeköt mindenkivel. Ez egy olyan fantasztikus dolog, hogy senki nem akar kimaradni belőle. Olyannyira nem, hogy az emberek az életük minden mozzanatát közkinccsé teszik, még azt is megosztják egymással, hogy aznap éppen mit reggeliztek. Egy kirakat az életük.

- Ez tényleg izgalmasan hangzik, de biztos jó ez?

- A titkosszolgálatok és egyéb bűnüldöző szervek imádják. Rendkívül könnyű például kapcsolatrendszereket feltérképezni vele. Ja, és a készülékben nyomkövető is van. A műholdak segítségével azonnal meg tudják állapítani, hogy merre is vagy. Jó, mi?

- Hát, nem is tudom. Azért lássa be, hogy nem festett valami jó képet róla. De inkább azt mondja meg, doki, hogy a családom is benne van ebben a hálóban? Az ő életük is egy kirakat?

- Persze, a gyerekeid ugyanúgy, mint minden fiatal, aktív résztvevői a hálónak. Gyakran posztolnak a facebook-on. Csakhogy értsd, a facebook az a virtuális tér, ahol az emberek kirakatot csinálhatnak az életükből. Te, persze, nem veszel részt benne, mert ehhez már túl régi vágásúnak tartod magad, és úgy gondolod, a facebook a fiatalok játszótere. Pedig nagyon sokan tagjai az idősebb korosztályból is.

- Akkor szeretném megnézni.

- Mármint micsodát?

- A családomat abban a facebook-ban.

- Ööö, nem hiszem, Marty, hogy ez jó ötlet.

- De miért nem?

- Senkinek sem jó az, ha megtudja, mit hoz a jövője.

- Hát pedig én pont ellenkezőleg gondolom. Szerintem nagyon sokat lehetne belőle tanulni, hogy ne kövessük el azokat a hibákat, amik esetleg kisiklasztják az életünket.

- Rátapintottál a lényegre, Marty! Pontosan ezért vagyunk most itt! Hogy megakadályozzuk a családod széthullását!

A doki az órájára néz, majd a fejére csap.

- Te magasságos! Elpofáztuk az időt! Az egész küldetés kútba esett! Én bolond! Hogy engedhettem ezt meg! Kicsúszott az idő a kezemből!.. Idő! Persze! Itt az időgép! Visszatérünk az egész elejére, és elkezdjük elölről! Gyere, Marty, pattanj be a kocsiba! Nekifutunk újra!

- Nem, nem, nem, doki! – tiltakozik Marty. - Álljon már meg! Egy pillanatra nyugodjon már le! Egy szót sem értek az egész küldetésből! Legyen szíves, magyarázza már el nekem, hogy miért is jöttünk ide!

Jól van, akkor jól figyelj! A fiadat néhány perccel ezelőtt beszervezték egy bűnbandába. Na, ezt kellett volna nekünk most megakadályoznunk! Ez a banda fegyveres rablásokat fog a közeljövőben véghezvinni, minek során a fiadat letartóztatják, és börtönbe zárják! És ez még nem minden, mert a lányod elhatározza, hogy megszökteti, ám a mentőakciója balul sül el, és őt is letartóztatják. Ez az esemény olyan láncreakciót indít el, ami tönkreteszi az egész családodat, és mindez a katasztrófa erre a napra vezethető vissza! Na, érted már, miért vagyunk itt?

- A-ha. Szóval, ha jól értem a szavait, doki – elmélkedik hangosan Marty -, maga azt szeretné, ha beavatkoznánk a dolgok alakulásába, amivel megváltoztathatjuk a jövőt.

- Pontosan!

- Hát akkor én ezt nem értem. Nem maga mondta, hogy semmi esetre sem szabad beavatkozni a történésekbe?

- De igen, ezt mondtam! De ezt a jelenünk múltjára értettem! Azon nem szabad változtatni! A jelenünk jövője viszont szabadon alakítható! Abba bátran beavatkozhatunk!

- Vagyis, ha jól értem, én most nyugodtan oda mehetnék mondjuk egy rendőrhöz, erősen tökön rúghatnám, majd villámgyorsan beugorva a Deloreanbe visszautazhatnék a jelenembe, és az egész incidensnek nem lenne semmi következménye, mert a jövőnkbe szabadon beleavatkozhatunk.

- Igen, Marty, helytálló a logikád.

- Akkor csak azt az egyet árulja el nekem, doki, hogy mi a fenének kell a jövőbe utazni, és megakadályozni valamit, ami a mi jelenünket tekintve még meg sem történt?! Hát nem volna elég a jövőből származó információt szem előtt tartva a jelenben helyesen élni?

- Ööö… öööö…

- Mivel a jövőbe utazva volt szerencsénk megtudni, hogy mely döntéseink vitték az életünket rossz irányba, a jelenben változtathatunk ezeken a döntéseinken, hogy az életünk a lehető legjobban alakuljon. Mit szól ehhez, doki?

- Ööö... Marty... hát azt, hogy a fenébe is az egész küldetéssel! Tökéletesen igazad van! Túlságosan is megbonyolítottam a szakterületemet, és észre se vettem, hogy elvesztem az időutazás logikai útvesztőjében. Akkor a küldetésnek ezennel vége! Hazamehetünk!

- Jó, azért ne rohanjunk annyira! Ha már itt vagyunk, lehetne arról szó, hogy mégiscsak megnézzem a családomat? Ott, abban a facebook-ban?

- Ööö… hát, nem bánom! Gyere akkor, nézzük meg, miket posztol a fiad! Előveszi a mobilját, és az ujjával a képernyőt simogatva lapozgat a Facebook képei között. – Vicces, mi, amit az ujjaimmal csinálok! Olyan, mintha egy könyvet lapozgatnék! Bámulatos ez az érintő képernyő! Na, nézd csak! Itt van a fiad a nővérével!

Martynak könnybe lábad a szeme jövőbeni gyermekei láttán. A doki észreveszi, és inkább elrakja a készüléket.

- Látod, Marty, mégsem volt ez jó ötlet. Talán mégsem kéne annyi személyes dolgot megtudni a jövőről!

- Nem, nem, doki! Semmi baj! – eltörli a könnyeit. – Látni akarom őket! Mondja, mi volt az a bigyó a lányom fogain? Olyan, mintha egy gyöngysor lenne.

- Ja, az egy fogszabályzó. Itt a jövőben ilyesmivel húzzák a helyére a csámpás fogakat. De nézzük akkor tovább! – A doki tovább pörgeti az oldalt. – Ezt nézd! Itt a fiad fején egy virtuálisvilág-szemüveg van. Ez amolyan álomvilág generátor. Azt írja róla: „Kiráj cuc ez a oculus rift! Mekkérem fatert vegyen egy ijet karácsonyra!”

- Te jó ég! Borzasztó a helyesírása… És azon a másik képen mit csinál? Mi a franc az, amin áll?

- Az egy segway! Egy párhuzamos kerékelrendezésű elektromos roller. Ezt írta hozzá: „Kiráj cuc ez a seggvéj! Megkérme fatert vegyen eggy ijet karácsonyra!”

- Oké, hogy az én vérem, de nincs valami gond ezzel a gyerekkel szellemi téren?

- Ezt nézd! Kiposztolta a családi autótokat!

- Szuper. Egy 1985-ös Toyota Corolla. Nekem itt valami nem stimmel.

- Ez itt egy cuki macskás videó. Ez meg egy bölcsesség Britney Spears-től. És idenézz! Feltett egy képet rólad is! Mit szólsz hozzá?

- Öregnek és nyúzottnak látszom… Doki, itt valami nagyon nincs rendjén. Ez a jövő… ez… Itt valami tényleg nem stimmel!

- Mire gondolsz?

- Itt valami nagyon nagy baj van! Én egyáltalán nem ilyen jövőt tervezek! Én híres rocksztár akarok lenni, és jómódban akarok élni a boldog családommal együtt! De én itt egyáltalán nem ezt látom! Egy lecsúszott senki lett belőlem, egy utolsó szarházi seggfej, akinek kicsúszott a kezéből az élete irányítása! Doki, maga azt mondta, hogy velünk minden rendben! Meg is esküdött rá! Ám ezekből a képekből nyilvánvalóan látszik, hogy nem ez a helyzet! És az is egyértelműen kiderül, hogy a családom széthullása nem erre a napra vezethető vissza, hanem jóval korábbra! És biztos vagyok benne, hogy ön tudja, mikor és hol siklik ki az életem.

A doki húzódozik, és nem akar megszólalni. Kínozza a lelkiismeret, amiért eddig eltitkolta az igazat a fiú elől.

- Ha valóban azért hozott ide, hogy megmentse a családom életét, akkor azt azért tette, mert segíteni akar rajtunk. Legyen szíves, árulja el, mit, hol, és legfőképp mikor rontottam el, hogy a jelenbe visszatérve ne kövessem el azt a hibát.

- Súlyos autóbalesetet fogsz szenvedni, Marty. – nyílik meg nagy nehezen a doki. – A kezed úgy megsérül, hogy nem fogsz tudni többé rendesen gitározni.

- Uh! – nyel egy nagyot a fiú. – Ez kemény. És mikor fog ez megtörténni?

- 1985-ben, azon a napon, amikor Jenniferrel felmentek a tavakhoz.

- De hiszen ez pontosan az a nap, amikor elhozott engem ide a jövőbe.

- Így van, Marty.

- Rendben, doki! Köszönöm szépen, hogy elmondta. Oda fogok figyelni rá. És mit tanácsol, hogyan tudnám elkerülni a bajt?

- Tanulj meg konfrontálni azzal, ha valaki nyuszinak nevez téged.

- De engem senki nem nevezhet NYUSZINAK! – szívja fel magát Marty.

- Tudom. Éppen ezért mondom. Emlékezz erre, amikor majd visszatértünk, és Needles haverod a piros lámpánál versengésre buzdít téged, és lenyusziz.

- Rendben van, doki. Megértettem. Akkor most már hazamehetünk. Fogjuk Jennifert, és indulás! Hé! Hova lett Jennifer! Hát nem ide tettük a kukák közé?

- Csitt, Marty! – inti le a fiút a doki. – Nézd, ott van! Éppen most segítik be a mentőautóba!

- Hűha! Nehéz ügy! És akkor most mit csináljunk?

- Egy biztos: a küldetésünk ezzel új fordulatot vett. A másik, ami szintén biztos, hogy a tudományos feltételezésem, miszerint a nők csak bajt okoznak, igazolódott. Kérlek, Marty, figyelmeztess engem, midőn ezt az ügyet sikerült megoldanunk, és épségben visszaértünk 1985-be, hogy azonnali hatállyal pusztítsam el az időgépet! Ezt feltétlenül meg kell tennem, mert még annál is veszélyesebb, mint gondoltam! Ezután pedig emlékeztess rá, hogy adjak fel egy társkereső apróhirdetést az újságban! Itt az ideje, hogy vénségemre megtudjam, mit is rejtenek a női alsóneműk!...

 És én ezzel most visszaadom a történet szálát a filmnek. Néhány képpel még szeretném érzékeltetni a változást, ami a 30 év alatt végbement.

És még néhány furcsaság, amire biztos felkapná a fejét egy időutazó: segway; mini segway; fogszabályzó; e-cigi; selfie-botosok; tacskófüles naci; kivillanó tanga; felnőttek rolleren.

Bocs a hosszúra nyúlt tanmeséért. Remélem, azért szórakoztató volt. Ha tetszett, ajánld tovább az ismerőseidnek! És ha van ötleted, hogy mi döbbentené még meg Martyt 2015-ben, akkor ne fogd vissza magad! Köszönöm a figyelmedet!